Családi portré
Képsorozatom apropója egy régi, megkopott családi fotó, ami tudattalanul indított el egy rejtélyes, szürreális belső utazáson. 
Bohóc önarcképem kalauzolt végig saját családtagjaim – és ezáltal önmagam – helyének és egymáshoz való viszonyainak megélésében, az idő távlatából való újradefiniálásában.
A helyszín keveset változik, a szereplők ugyanazok, de a kapcsolódási pontok rendezetlensége további biztonság, bizonyosság, rend után kiált.


„Öltöztess bohócnak s engedj beszélnem,

Ahogy akarok, kipucolom én

E megfertőzött világ ronda testét,

Csak szedje gyógyszerem türelmesen.”

Shakespeare: Ahogy tetszik


A bohóc (Wikipédia)
A bohóc és az udvari bolond a középkori karnevál, a korai színjátszás, a vásári szórakoztatás régi archetípusainak egyike. A karneválok alatt felfüggesztett jogrendben a bohócok kimondhatták azt is, amit a világrendben sem a király, sem a vallási vezető nem tehetett meg. Az előadás folyamán használhattak trágár, gúnyos hangnemet is. A bohóc egyfajta karikatúra megjelenítője; maszkban és mimikában, mozgásban, hanghordozásban és jelenetei tartalmában szélsőségesen eltúlzott, szókimondó.


A tarot bolondja
A bolond kártyája jelenti a kezdetet és a véget: Istentől való elszakadás és Istenbe való visszatérés. Utal arra, hogy a világ dolgai és történései ciklikus körforgások képében nyilvánulnak meg: kezdet – létezés – vég, a vég mindig valami újnak a kezdete. A ciklikusan ismétlődő halál-újjászületés sorozatot jelez, és nem azonos a Halál kártya egy alkalomra szóló halál-újjászületésével.

Using Format